Hol volt, hol nem volt; a messzi Kristály hegyen is túl, volt egy királyság, melyben a hercegnő kedvessége és jósága hírhedt volt szerte a világban. Egy téli éjszakán Vanilla hercegnő nem tudta álomba hunyni tengerkék szeméit. Ki nézett fagyos erkélyére, lekuporodott hófehér hintaszékén és két kezét karfájára téve hallgatta az éjszaka nyugtató csendjét. Földig érő hosszú szőke haját fonogatta épp, mikor egy hangot vélt hallani a feje fölött. – Vanilla segíts nekünk! Szólt lágy hangon egy repkedő tündér. Arca olyan volt akár a rózsa; piros és mosolygós. Ám látszott tekintetén hogy valamiért nagyon szomorú. A nevem Lejla. Mutatkozott be kedvesen a mindössze 10 cm-es kis lény, majd a hercegnő karjai közé bújt. Fogságba ejtette Rózsafalvát a kristály boszorkány. Azt mondta addig nem engedi őket szabadon; amíg el nem viszem neki a te pompázatos csillogó medálod. – lepődött meg Vanilla – Hiszen ez a medál mindig is az enyém volt!. Édesanyám ajándékozta nekem, mikor megszülettem. Édes tova már lassan 10. éve töretlen óvom és védem. Miért lenne szüksége a kristály boszorkánynak az én karcos; régimódi medálomra? Varázserő lakozik a medálod mélyén – mosolyodott el a kis tündér. Vanilla csodálkozva nézett rá ékszerére. – Nos, ha valóban varázserővel bír;e becses ékszer;akkor segítek neked kiszabadítani a néped, de a medálom nem adom a gonosz boszi kezébe. – mondta Vanilla. Majd nyaka köré sálat tekert, felvette gyöngy köves sapiját, és miután magára öltötte téli dunyháját elindultak a kristály boszorkány birodalmába. Átkeltek a fagyos Kristályhegyen, onnan pedig egy sötét erdő mélyébe érkeztek, ahol 50 cm es manók próbálták őket feltartóztatni. Betörtetek az erdőmbe; ezért meg kell fizetnetek! Parancsolt rájuk a manó. – Ne haragudj kedves manó! Csupán a kristály boszorkány birodalmába igyekeztünk! Micsoda? – Lepődött meg fennhangon a kismanó. Hát nem tudjátok, hogy oda veszélyes menni? A boszorkány mindenkit manóvá varázsol, aki csak átlépi a küszöbét. Nézz rám! – Én sem ilyen voltam mielőtt oda tettem volna a lábamat. – mondta szontyolodva a manó. Eliot herceg a nevem. Az ezüst királyság uralkodójának fia voltam. Éppen a 18. születésnapomat ünnepeltük mikor a boszorkány elvette a kedvességem, majd ide varázsolt, hogy őrizzem birodalmát, de¹ én mindenkit elhessegetek, ki erre jár! Ezért vagyok ilyen goromba. Mit szolnál hozzá, ha megpróbálnánk legyőzni a gonosz boszit és újra ember lehetnél? Kérdezte őt Vanilla! Közös erővel elindultak hát! Az erdőből vezető kiút végére értek. Brek Brek. Ügyelt fel mindenki e különös hangra. Mi ez egy béka? Kérdezte Lejla, majd a folyó partján fekvő sziklára nézett. Sziasztok, hová tartotok ily sürgetve? – Kérdezte a béka. A kristály boszorkány birodalmába. – Mondta Lejla hercegnő. Béka: A nevem Lion herceg. Mindössze 6 éves vagyok, ám a boszi csúnya tréfát űzött velem. Az a hely a leggonoszabb földrész e világon, mikor legutóbb ott jártam még örömmel szedegettem az erdőben a kedvenc bogyóim ám a boszi elvette kedvességem és békává varázsolt. Azóta itt éldegélek a folyóban. Tarts hát vélünk kedves béka visszavesszük, amit a boszi elvett és kiszabadítjuk Rózsafalvát a kezeiből. Miért is ne – gondolta béka, majd Vanilla vállára ugrott s indultak tova. Közel jártak a palota bejáratához, mikor a gonosz boszorkány seprőjével átrepült a fejük fölött s egyenesen velük szembe állt meg. Már vártalak Vanilla. Van nálad valami, ami engem illet! Ha át adod, akkor mindenkit visszavarázsolok, akit manóvá tettem és Rózsa falva lakóit útjukra engedem. – Mondta a kristály boszorkány. Miért van rá szükséged, hiszen ez csak egy régi medál, amit Anya adott nekem. – Vonta őt kérdőre Vanilla. A medálodban a jóság, kedvesség szivárványai sorakoznak. Én jó magam szeretnék jól viselkedni, de mindezek nélkül nem megy. – Mondta kedvtelenül a boszi. A jóság nem egy medálban rejlik. Elég jól viselkednünk és mindenkivel kedvesen bánnunk és máris szebbé tettük a lelkünket- Mondta a hercegnő. Szóval azt mondod, a nélkül is tudnék olyan kedves és jóságos lenni, mint te, hogy rossz pillanatokat okoznék másoknak? – Kérdezte a boszi. Hat persze! Felelte Vanilla. A kristály boszorkány legyintett hármat pálcájával majd mindenkit szabadon engedett s visszavarázsolt minden élőlényt eredeti kinézetébe. Eliot herceg örömében ugrándozott. Szőke fürtjei csak úgy csillogtak ég színű szemeibe. Újra kedvesség járta át testét s lelkét. A gorombaságának nyoma sem maradt. Lion kis herceg pedig örömében ugrándozott. Odalépett mindenki Vanilla hercegnőhöz és köszönetet mondtak néki tettéért. A gonosz bosziból pedig egyszeriben csodaszép tündér lett, kinek szíve tele volt jósággal és kedvességgel. Tegyünk mindig jó dolgokat másokért, mert ha a szívünkben kedvesség lakozik, az átjárja egész lényünk.