Eljött a várva várt nap: Vanilla hercegnő 18.születésnapja. Nagy sürgés forgás kerekedett Zöld királyságban. A palota udvarában majd fel lökték egymást a szolgálók;udvari bolondok;varázslók és koboldok. Tündérek s jó boszorkányok találgattak mi lehetne Vanilla hercegnő számára a legtökéletesebb ajándék.
Szerintem a kis hercegnő számára a legalkalmasabb ajándék egy varázs cipő lenne.Elrepítené Őt bárhová a világba; ahová csak szeretné.
-Nyugati boszorkány:
Hát szerintem meg jobban örülne egy csillogó villogó karkötőnek. Passzolna Vanilla kedves kis medáljához. S ha velveszi világosságot áraszt vele a közelében.
De a királylány nagyon bánatos volt.Nem akart sem felöltözni sem pedig készülni az esti báljára.
-Mi a baj lányom?Miért vagy ennyire bánatos ?Az udvarban ezer szolgáló lesi minden kívánságod.Hozzassak tán egy pónit?Vagy szeretnél egy szárnyas pegazust?Nem.Nem is. Tudod mit:Minden aranyam a tiéd. Szeretném ha boldog lennél e csodaszép napon.Kérdezte apja: a király;de Vanilla csak savanyú tekintettel nézett továbbra is apjára.
Egyik ajándék sem közelítené meg azt az örömöt;mit drága édesanyám karjaiban lelhetek.Anya már kerek 12 hónapja elment s itthagyott engem. Elment hogy megtalálja az aranyrögökhöz való kulcsot;mi a királyság szerint nyitja minden árva szívhez a titkot. Neki mindig népe biztonsága és boldogsága volt a cél. De azt nem vette számításba;hogy a hiányába; egy szem lánya teljesen belebetegszik.-mondta keserves szomorúsággal Vanilla.
Lánya fájdalmas szavait hallva a király útnak indult a királyné keresésére. Szembeszállt Ő a harcos farkasokkal;süvítő orkánnal;hóban s fagyban dacolva;végig a hetedhét országon túl is;míg megtalálta a királynét. Szegényt kalitkájába kiáltozva látta :Segítség!Segítség!.Kedves királyom;míly őröm ez számomra hogy megtaláltál. A gonosz déli boszorkány bezárt ide;hogy ne térjek hazámba sohasem..s átvegye az uralmat helyettem. De te még időben megjöttél hogy kiszabadíts. Köszönöm kedvesem.!
Oh drága királyném: a lányunk szomorú s kedvtelen nélküled. Haza viszlek minnél gyorsabban.Vanilla repesni fog örömében. Így is lett. Szél sebes vágtatásban indultak vissza Zöld királyságba.Vanilla búsan szomorkodva nézett ki ablakán s meglátván édesanyját ;a hintóból kiszállva ;kiszaladt szobájából s édesanyja karjaiba borult. Mindketten majd kicsattantak az örömtől.
A királylány pedig vígan tervezgette az esti bálra való felkészülést. Rózsaszín virágfüzéres ruhája s hajában kék masni díszelgett.3 szintes epres-csokis tortája pedig majd az eget súrolta. Jutott belőle egész Zöld királyság lakóinak;sőt még azon is túlra. A déli boszorkány meglátta hogy a királyné nincs a kalitkában;ezért mérgében szét pukkant;majd majd kunyhója helyén csodaszép tó keletkezett ;menedéket adva a halaknak s vízi tündéreknek.